A napokban arra próbáltam rájönni, hogy miért tiltakozom én annyira a nyár ellen.Mondhatnám azt, hogy a szervezetemet megviseli, vagy, hogy egyszerűen csak nem szeretem ezt a fullasztó meleget.
Nem ez a valódi ok. Már csak azért sem, mert vízparti programot lehet szervezni, klíma szintén rendelkezésére áll ha lakást és az autót vesszük alapul, de ugyanez a helyzet akkor is, ha egyszerűen csak ügyeket intézve bevásárlóközpontokban és egyéb helyen rohangálunk.
A valódi ok az a lelkemnek oly kedves kis rituálék elhagyása, mint például gőzölgő teát szürcsölve, a távoli ködben elveszni gondolataimban, látni ahogy a természet is elcsendesedik, egyre kevésbé rohanósak a napok, ezzel együtt az emberek is... Hiányzik az eső nyugtató kopogása az ablakon, melynek illata frissülést hoz testnek és léleknek.
Mert ekkor érzem igazán, hogy élek, hogy lélegzem. Nem rohanok, egész egyszerűen ÉN vagyok. Nem csak egy test, nem a hétköznapi problémák, hanem az elme szárnyalása, lélek lecsendesedése.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése