2012. március 20., kedd
2012. március 13., kedd
2012. március 7., szerda
fényZENe
2010. december
túlságosan megérteni egy álmot sosem tudunk igazán
vagy tán nem is kellene?
hogy hol kezdődik bennünk a vágy a megismerésre? melyik sejtünk veti fel először a kérdést, hogy látni akarjuk a mögöttest?
számít ez?
csak szeretnénk értelmezni az értelmezhetetlent, hogy be tudjuk fogadni az ismeretlent
te ott állsz, én meg itt
s közben meg hol is vagyunk igazán?
én a te álmodban, te az enyémben, és reménykedünk, hogy közöset álmodunk ugyanazon az éjszakán
...mert minden, amit kimondok, valósággá válik, de ha félve mondom ki, nem a szavak maradnak meg, hanem csak a félelem...
...de katarzis nélkül élet sincsen, vagy ha van is, én nem kérek belőle...
...de katarzis nélkül élet sincsen, vagy ha van is, én nem kérek belőle...
/Egri Mónika/
Mindenkinek szívből ajánlom: http://fenyzene.blogspot.com/
Mindenkinek szívből ajánlom: http://fenyzene.blogspot.com/
2012. március 1., csütörtök
Honvágy
Most, hogy itt a jó idő, erős honvágy gyötör.
Talán azért, mert ilyenkor már rengeteg többórás szabadtéri programot lehet szervezni, amiben mindig akad partnerem. Amikor nyaranta kiutazom és a barátok erről értesülnek, nagyjából egy hónapra, percek alatt meg is szervezik helyettem a programokat. Bevallom őszintén, ez amennyire rémisztő sokszor, annyira hiányzik is.
Nem áll tőlük távol hogy a "haza"jövetelem előtt egy nappal bejelentsék, hogy megyünk fel a hegyekbe, nincs apelláta, még legalább egy hétig kint kell maradnom! Hát, ilyenkor mit is tehet az ember, mint hogy marad és elindul bevásárolni? (:
A legutóbbi alkalommal, amikor kint voltam, csak másfél napig sikerült ott maradnom (ezért is vagyok kiéhezve a szeretett honra), így nem is jeleztem nekik, hogy megérkeztem. Persze mint minden, úgy ez is kiszivárgott és kaptam sorra a telefonokat, hogy milyen dolog ez, hogy még csak egy teára sem néztem be hozzájuk? Nos nem szép, de sajnos nem volt mindenre időm a temető, rokonok és a fél napos sarki róka sapka keresgélése mellett. (Na jó, a sapkáról nem kell tudniuk) :)) Viszont mentségemre szóljon, hogy gondoltam rájuk, hiányoznak, de sajnos osztódni még nem igazán tudok. De ezúton üzenem Nekik, hogy legközelebb mindent bepótolunk!
Ahogy a barátok, úgy az otthoni ízek, a környezet, az orosz humor és a barátokkal folytatott, hajnalba nyúló, felszabadult beszélgetések is hiányoznak. Bár én alapjáraton egy magányos
típus vagyok, szeretek egyedül lenni, szeretem ha elcsitul minden körülöttem, most mégis fejest ugranék ebbe a mozgalmas programosdiba.
Félreértés ne essék, van dolgom bőven, de mégis... odavágyódik az ember. (És) bár mozgalmas napok elé nézek minden alkalommal amikor kint járok, vannak nyugodt perceim is, amikor csak kilépek a házból, lebattyogok az Ung folyó partjára és merengek.
Remélem hamarosan csillapíthatom honvágyam egy ungvári csiburek társaságában, valahol a hegyekben, vagy legalább ezen padok egyikén ülve, a folyó csordogálását hallgatva.
Talán azért, mert ilyenkor már rengeteg többórás szabadtéri programot lehet szervezni, amiben mindig akad partnerem. Amikor nyaranta kiutazom és a barátok erről értesülnek, nagyjából egy hónapra, percek alatt meg is szervezik helyettem a programokat. Bevallom őszintén, ez amennyire rémisztő sokszor, annyira hiányzik is.
A legutóbbi alkalommal, amikor kint voltam, csak másfél napig sikerült ott maradnom (ezért is vagyok kiéhezve a szeretett honra), így nem is jeleztem nekik, hogy megérkeztem. Persze mint minden, úgy ez is kiszivárgott és kaptam sorra a telefonokat, hogy milyen dolog ez, hogy még csak egy teára sem néztem be hozzájuk? Nos nem szép, de sajnos nem volt mindenre időm a temető, rokonok és a fél napos sarki róka sapka keresgélése mellett. (Na jó, a sapkáról nem kell tudniuk) :)) Viszont mentségemre szóljon, hogy gondoltam rájuk, hiányoznak, de sajnos osztódni még nem igazán tudok. De ezúton üzenem Nekik, hogy legközelebb mindent bepótolunk!
Ahogy a barátok, úgy az otthoni ízek, a környezet, az orosz humor és a barátokkal folytatott, hajnalba nyúló, felszabadult beszélgetések is hiányoznak. Bár én alapjáraton egy magányos
típus vagyok, szeretek egyedül lenni, szeretem ha elcsitul minden körülöttem, most mégis fejest ugranék ebbe a mozgalmas programosdiba.
Félreértés ne essék, van dolgom bőven, de mégis... odavágyódik az ember. (És) bár mozgalmas napok elé nézek minden alkalommal amikor kint járok, vannak nyugodt perceim is, amikor csak kilépek a házból, lebattyogok az Ung folyó partjára és merengek.
Remélem hamarosan csillapíthatom honvágyam egy ungvári csiburek társaságában, valahol a hegyekben, vagy legalább ezen padok egyikén ülve, a folyó csordogálását hallgatva.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)