Talán azért, mert ilyenkor már rengeteg többórás szabadtéri programot lehet szervezni, amiben mindig akad partnerem. Amikor nyaranta kiutazom és a barátok erről értesülnek, nagyjából egy hónapra, percek alatt meg is szervezik helyettem a programokat. Bevallom őszintén, ez amennyire rémisztő sokszor, annyira hiányzik is.
A legutóbbi alkalommal, amikor kint voltam, csak másfél napig sikerült ott maradnom (ezért is vagyok kiéhezve a szeretett honra), így nem is jeleztem nekik, hogy megérkeztem. Persze mint minden, úgy ez is kiszivárgott és kaptam sorra a telefonokat, hogy milyen dolog ez, hogy még csak egy teára sem néztem be hozzájuk? Nos nem szép, de sajnos nem volt mindenre időm a temető, rokonok és a fél napos sarki róka sapka keresgélése mellett. (Na jó, a sapkáról nem kell tudniuk) :)) Viszont mentségemre szóljon, hogy gondoltam rájuk, hiányoznak, de sajnos osztódni még nem igazán tudok. De ezúton üzenem Nekik, hogy legközelebb mindent bepótolunk!
Ahogy a barátok, úgy az otthoni ízek, a környezet, az orosz humor és a barátokkal folytatott, hajnalba nyúló, felszabadult beszélgetések is hiányoznak. Bár én alapjáraton egy magányos
típus vagyok, szeretek egyedül lenni, szeretem ha elcsitul minden körülöttem, most mégis fejest ugranék ebbe a mozgalmas programosdiba.
Félreértés ne essék, van dolgom bőven, de mégis... odavágyódik az ember. (És) bár mozgalmas napok elé nézek minden alkalommal amikor kint járok, vannak nyugodt perceim is, amikor csak kilépek a házból, lebattyogok az Ung folyó partjára és merengek.
Remélem hamarosan csillapíthatom honvágyam egy ungvári csiburek társaságában, valahol a hegyekben, vagy legalább ezen padok egyikén ülve, a folyó csordogálását hallgatva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése