fényZENe

2010. december

túlságosan megérteni egy álmot sosem tudunk igazán

vagy tán nem is kellene?

hogy hol kezdődik bennünk a vágy a megismerésre? melyik sejtünk veti fel először a kérdést, hogy látni akarjuk a mögöttest?

számít ez?

csak szeretnénk értelmezni az értelmezhetetlent, hogy be tudjuk fogadni az ismeretlent

te ott állsz, én meg itt

s közben meg hol is vagyunk igazán?

én a te álmodban, te az enyémben, és reménykedünk, hogy közöset álmodunk ugyanazon az éjszakán 

...mert minden, amit kimondok, valósággá válik, de ha félve mondom ki, nem a szavak maradnak meg, hanem csak a félelem...
...de katarzis nélkül élet sincsen, vagy ha van is, én nem kérek belőle... 

                                                                                                               

                                                                                                                                                        /Egri Mónika/


Mindenkinek szívből ajánlom: http://fenyzene.blogspot.com/