Gyermekként rengeteget jártam családommal és barátaimmal erdei túrákon, noha Kárpátalján nem volt nehéz lépten-nyomon erdőbe, hegyekbe ütközni. Kislányként rendszeresen oda vágytam és izgatottan vártam, hogy mikor célozzák meg a felnőttek az erdőt, mint úticélt. Rengeteg hömpölygő folyó és patakocska keresztezi az ember útját, de a simára csiszolt köveken remekül át lehetett bukdácsolni a túlpartra. :) Rengeteg emlék és rengeteg élmény kavarog bennem a képek láttán.
Íme hát egy kis ízelítő a régi időkben tett természetjárás hangulatáról:
"Aki nem hagyja el szülőföldjét, fogalma sincs annak a hazáról; olyan az, mint az erdő közepén álló: nem látja a fáktól az erdőt; bezzeg, aki idegenbe szakad, ó, be megtanulja szeretni!"
Kedves Ottília!
VálaszTörlésHangulatos szép fotók<3
Üdv: Zsó
Kedves Zsó!
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszenek. :)