"Az igazi design, abszolút művészet."

Építészet, lakberendezés, design - ahogy a nagyok látják. Az INOUT- HOME Építészet Design Dekor online magazin "édesanyjával", Princz Pannival beszélgettünk többek között, az oldalról, magyarországi trendekről, designerek sikereiről és arról, hogyan látja a szakma jövőjét itt, Magyarországon.

-Milyen szakmai háttérrel, milyen elhatározásból indítottátok útjára az online magazint?

Több mint 17 éve foglalkozunk marketinggel, ami eltelt idő alatt kizárólag lakberendezéssel és designnal foglalkozó cégek képviseletét láttuk el, az arculattervezéstől, image építésen és kampánytervezésen át, egész a médiafoglalásig. Mivel az utóbbi évek alaposan átírták az emberek „keresési szokásait” és mindez a nyomtatott oldalról egyértelműen az internet irányba tolódott, mi is léptünk. Ekkor – egy éppen jó időben érkező felkérésnek eleget téve – elindítottuk itthon, az INOUT- HOME Építészet Design Dekor online magazint. A cél – a nemzetközi vonatkozás mellett – egy olyan, magyarországi viszonylatban is érdemi információkkal szolgáló, szórakoztató magazin létrehozása volt, ami a konkrét termékajánlókon túl, egyben egy érdekes és izgalmas kalandozás is az épített környezet és vizuális kultúra világában.

- Kihez szóltok elsősorban? Hogyan írható körül a célközönségetek?

A célközönségünk egyértelműen az építészet, a lakberendezés és design iránt fogékony laikus  és szakmabeli olvasó, illetve az a – saját tapasztalataink szerint is - létező vásárlókör, akik keresik, értékelik, és megfizetik a lakberendezés és design minőséget képviselő termékeit .

- Kikristályosítható-e tevékenységetekből valamiféle alapvető misszió, illetve végsőnek tekinthető cél? Az írásokból kitűnik, hogy a legteljesebb mértékben szerelmesei vagytok a témának - kívántok-evangelistái is lenni?

Az alapvető cél: informálni szeretnénk, közel hozni új gondolatokat, trendeket, stílusokat, érdeklődést felkelteni, jó értelemben véve meghökkenteni, és megdöbbenteni. Irányt akarunk mutatni tartalommal, inspirációkkal, lehetőségek kínálatával, izgalmas fotókkal, videókkal, épületekkel, mobiliákkal, érzetekkel és érzésekkel, színekkel, formákkal, hangulatokkal. Ki akarjuk billenteni a sémákból, szeretnénk bátorrá, merésszé, és akár konvenciókkal szakítókká tenni az embereket.  Nem egy könnyű út, de ennek szeretnénk szavaiddal élve  „evangelestái”  lenni. Azt szeretnénk, hogy mások is megismerjék, megszeressék, nyitottak, fogékonyak és befogadók legyenek az ezerarcú építészet és tárgykultúra ma még sokszor méltatlanul felszínesen ítélt világának.

- "Az INOUT-HOME online magazin hamarosan, egy Magyarországon eddig még nem soha látott formában, kivételesen egyedülálló dolgot fog nyújtani" - írjátok a honlap Magunkról című szekciójában. Lehet-e már erről bármi közelebbit tudni?

A háttérben egy ideje már folyik a komoly munka, amiről egyenlőre csak annyit árulnék el, a lakberendező és belsőépítész szakma meglepetésének szánjuk...

- Hányan készítitek az oldalt?

Szeptembertől már négyen, plusz áll mögöttünk egy profi programozó csapat is, akikre minden tekintetben maximálisan és ami a legnagyobb dolog, azonnal  számíthatunk.

- Te magad pontosan mivel foglalkozol a site berkein belül?

A témákat kutatom fel, fotókat válogatok, olykor írok is, és amiből élünk: ügyfélkapcsolatokat építek és ápolok.

- Ki(k) a kedvenc designere(i)d?

Nagyon szeretem STEVEN HOLL izgalmas bútorait és homlokzatait, Zaha Hadid semmivel össze nem téveszthető kézjegyét, míg utoljára MATTEO UGOLINI lámpái késztettek megállásra, a „nagy lámpás kedvenc” INGO MAURER ikonikus darabjai mellett. Rajtuk kívül van két építész tervező is akik mindig lenyűgöznek: egyikük a kedvenc „belgám” BRUNO ERPICUM az AIBE stúdió tulajdonosa, másikuk pedig a spanyol RICARDO BOFILL, aki számomra a No1 industriál loft, a Cemento Factory tervezője, és egyben tulajdonosa is.

- Mi a véleményed a magyarok kortárs designhoz való hozzáállásáról?

Egy szűk, és még inkább elhivatott szakmai réteget kivéve, úgy látom, a magyarok többsége sajnos egyáltalán nem érzi magához közel állónak a kortárs designt, és a  szomorú valóság az, hogy ma Magyarországon az emberek többsége nem is igazán tudja – akarja  befogadni, elfogadni és értékelni a kortárs alkotásokat. Mind a tárgy-, mind a forma kultúránk messze kevésbé érzékeny a körülöttünk lévő
országokéhoz képest...

- Megítélésed szerint hol áll a hazai szakma, illetve annak képviselői nemzetközi összehasonlításban?

Az itthoni formatervezés, a magyarországi befogadóképesség ellenére is - számos kiváló és tehetséges designert tudhat magáénak, amit számos nemzetközi elismerés is bizonyít. Az Electrolux Design Lab formatervezői pályázatán folyamatos magyar formatervezői siker születik, idén pl.  a 60 ország több mint 1700 nevezése közül Csernátony Fanni alkotását a legjobb 20 közé választották. Két éve Asztalos Gabriella pihenőszéke nyerte a szingapúri és new york-i designversenyt, míg a fiatal, 22 éves Körösi Bence idén a legrangosabb nemzetközi design versenyen, a RET DOT-on tarolt.  A kortárs építészet innovatív képviselői közül két fiatal építész, Ráth Gábor és Bényei István munkáit tartom izgalmasnak, és példaértékűnek a hazai szakmában.

- Az oldalon már fellelhető számos építészeti megoldás, gépészeti munka, bútor, stb. közül van-e személyes kedvenced? Miért éppen az?

Több minden is van amibe nagyon „bele tudtam szerelmesedni”, ilyen a KALDEWEI Conoflat zuhanytálcája, a COR Jalis kanapéja, az öreg teakfa kerti asztal a MANUTTI Asti, de ami talán leginkább elvarázsolt, az a MARTI valódi palakő csaptelepe a Pizarra. Mindegyik gyönyörű, tiszta, sallangmentes - jó ránézni, jó megérinteni, és csupa élvezet használni...

- Mennyiben tekinthető a design művészetnek? Hasznos-e, ha így gondolunk rá?

Az igazi design, abszolút művészet. Egy sajátságos, izgalmas kifejező nyelv a forma/funkció/látvány hármasának tárgyi és környezeti világából. Művészet: mert benne van az egyéni látásmód, és egyéni gondolat, művészet: mert képes forradalmi módon kiemelni a legegyszerűbb hétköznapi tárgyak tulajdonságait, művészet: mert esztétikai élményt nyújt, művészet: mert minden érzékünkre hat. Emellett olyan irányt mutatató innovatív technológiák összessége is, ami tökéletes támogatója és kifejezője a funkciónak...


- Mi a véleményed a magyarországi városfejlesztési trendekről?

Őszintén? Sokszor érzem koncepció nélküli, enyhén szólva is káoszos, értékromboló, építészeti múltunkat, és kultúránkat olcsó fogásokkal tipró „lufi építészetnek”. Mindezek zöme pedig az un. trend nevében... Amiken számtalan esetben sem logika, sem átgondoltság de még a létező – vagy nem létező? – építésügyi szabályok enyhe fuvallata sem érződik... Teljes összevisszaság, és öncélú magamutogatás. Azt örömmel látom, hogy Pesten és vidéken is egymás után kelnek életre a régi, lepusztult műemléki épületek, utcák, sőt lassan egész városrészek is, de valahogy mégis... átüt a sivár minőség, a szellemiség és igényesség hiánya. Sok pénz, hamiskás illúziók...

- Egyáltalán milyen főbb trendekre lehet rámutatni?

Elárasztottak bennünket az egyívású üveg iroda komplexumok, a villamos megállókon átívelő nagyságú bevásárlóközpontok, a wellness és butique hotelek, a 70 –es évek lakótelepeit most téglából idéző több száz-, és másik végletként a 4-8 lakásos, nem egyszer csupán nevükben és földrajzi hovatartozásuknál fogva „luxus” lakóparkok. Ez lenne(?) a trend... Akik ismernek, tudják, szeretem a modern minimál építészetet, a designt. De ez az építészeti dömping, ebben a formában, ez nem az. Ez se nem minimál, se nem trend... Csupán valami olcsó(...), népbutító utánzata az igazinak...

- Milyen jövőt jósolsz a szakmának Magyarországon?

Kevés a támogatás, kevés a hathatós segítség, kuszák a szabályzások, nincs egységes rend, az egyéni érdekek pedig messze a köz előtt járnak. Hiányoznak a szakmai szervezetek iránymutatásai, hiányoznak azok az általuk nyújtott lehetőségek, melyek átsegítenék a szakmát a válságon. A jogszabályok és a bürokrácia gúzsba kötői, már-már ellenlábasai a szerintem igen fontos műemlékvédelemnek és a megújuló/alternatív energiákon alapuló fenntartó építészetnek. Úgy gondolom a jövő és a megoldás, a lelkes, tehetséges és főként kitartó fiatal építészek kezében van, annál is inkább, mivel az utóbbi évek hanyatló tendenciájában, számos építészirodával lettünk szegényebbek. Csak remélhetjük, hogy a fiatal 30-as, 40-es építészgeneráció nem adja fel, itthon marad, megőrzi, és a mai kihívásoknak megfelelően, tudásával és felelős értékrendjével tovább gazdagítja majd a világban szerte elismert, gazdag építészeti emlékeink amúgy is hosszú sorát...