2013. október 20., vasárnap

Meccs - győztes nélkül


"Csupán egy kávé melletti könnyed csevejre gondoltam - egy kellemes, tét és cél nélküli első ismerkedésre. De aztán minden másképp alakult...

Éppen csak kezet fogtunk, s még le sem ültem, mikor elért egy ütéssel felérő mondata. Váratlan volt és kemény. Brr, mi volt ez?! Még fel sem ocsúdtam, s már a második is megérkezett. Te jó ég! Mit akar tőlem ez az ember? Az elődjét kedveltem, kellemes partner volt, gyakran diskuráltam vele - pont ebben szobában, ezen a széken ültem még néhány hete. Gondoltam, utódja azért hívott, hogy ott folytassuk, ahol vele megszakadt. Azt hittem, látni szeretne, megnézni ki vagyok. Egy pillanatnyi tűzszünetben végre szemügyre vettem: hm, jóképű, izmos fiú, zakója makulátlan, arca sima, rezzenéstelen. Rendes ember ez. Talán én túlzom el a helyzetet. Igaz, kissé szokatlan a tárgyalási stílusa, de majd én, én majd megmutatom, hogy lehet másképp, higgadtan, derűsen. Ezen tűnődtem éppen, amikor ismét egy balegyenes landolt a gyomortájékom körül. Nesze neked nyugalom, mire megyek vele, ha számára ez a gyengeség jele? De vajon mi a tét, s miért gondolja, hogy az általam ismeretlen célt leginkább így érheti el? Milyen ember ez, s mitől ilyen? Talán az anyja volt rideg? Vagy magányos, hiányzik neki egy megértő lelki társ? Mitől ilyen kiértékelhetetlen, miért ilyen dühös? Dühös? Inkább szorong, s szorongását sebezhetetlenségének álarcával leplezi - belső félelmére pedig gyógyír még ez is, ez a percnyi, kicsinyke győzelem. Már-már megsajnáltam s a békejobbon gondolkoztam, mikor egy jobbhorog magamhoz térített. A szám kiszáradt, a szívem zakatolt, testem egyértelműen üzent: fuss, menekülj! S ekkor - a mai napig sem tudom, hogyan - feltettem egy kemény, pontos, ám csavaros kérdést. A mondat talált, ütött. A döbbenettől elállt a szavunk. Az övé azért, mert nem számított ellentámadásra, az enyém, meg a csodálkozástól, hogy ilyet is tudok. Megvédtem magam. Büszke voltam - úgy egy percig. Aztán rájöttem, hogy az utcájába csalt, pontosan azt tettem, amit nem akartam, átvettem a harcmodorát. S ekkor váratlanul felém fordult, mélyen a szemembe nézett, s megszólalt: "Egy szívességet kérnék Öntől." Tőlem szívességet? Előbb felrobbantja a házat, s csak utána keresi az ajtót, ahol kopogtatni lehet? Ez a szívesség az én fülemben inkább követelésnek csengett, de valahogy mégis együtt éreztem vele. Nem lehet könnyű kérni annak, aki az elvevéshez szokott.

Kint, a napsütésben mély levegőt vettem. Dühös szomorúság vett rajtam erőt - miért volt erre szükség? S ott helyben megígértem magamnak, hogy a jövőben biztosan elkerülöm - de ő? Ő hogyan kerülheti el önmagát?"


/Dr. Pápay Herbert Zsuzsa/

2013. október 11., péntek

„Ahol Fény van, ott Árnyék is van”



Nőiesség, légiesség, érzékenység- ez a három szó jellemezi leginkább a fiatal, ámde annál tehetségesebb hölgy képi világát.
Sápi Beáta divatillusztrátor pályafutásának részleteiről, képeiről és munkásságáról beszélgettünk a szerény művésznővel.

1.) Hány éves korodban dőlt el, hogy téged érdekel a művészet ezen ága és ezzel szeretnél foglalkozni? Mesélnél picit pályafutásod kezdeteiről?

Gyerekkoromtól kezdve rajzolok. Azt mindig tudtam, hogy művészettel szeretnék foglalkozni, de sokáig kerestem a számomra megfelelő területet. A Képző-és Iparművészeti Szakközépiskolában üvegműves szakon végeztem. Szerettem az üveggel foglalkozni, gyönyörű, elvont anyag. Meggyőződésem, hogy az ottani látásmód, és az hogy kapcsolatba kerültem ezzel az anyaggal, most visszaköszönnek a rajzaimon az áttetsző, légies felületeken keresztül. Később a látványtervező szakon (színházi díszlet-és jelmeztervezés) pedig rengeteget tanultam a karakterek ábrázolásáról, és arról hogyan lehet személyisége a rajzoknak. Innen már csak egy lépés volt, hogy most divatillusztrációkat készítek.

2.) Leginkább mely szavakkal jellemznéd képi világod?

Nőies, légies és érzékeny.

3.) Van olyan művész akinek munkái inspirálóan hatnak rád? Ha igen, ki ő?

Rengeteg művész van, akinek élmény nézni a munkáit. Például Paul W. Ruiz festményei teljesen lenyűgöznek. Külföldi illusztrátorok közül pedig Sophie Girotto, Stina Persson, Sandra Suy,Kareem Iliya, Cecilia Carlstedt, Lauren Bishop… hosszú a lista, nehéz mindenkit felsorolni.

4.) Mennyire követed nyomon a kortárs művészek munkásságát? Fontosnak tartod-e egyáltalán nyomon követni? 

Fontos odafigyelni, hogy mi történik körülöttem, így amennyire tudom követem.

5.) 2012-ben elnyerted "Az év divatillusztrátora" díjat. Mit jelentett ez számodra? Milyen változásokat hozott ez az elismerés?

Ez az elismerés rendkívül sokat jelentett számomra, hiszen szakmai zsűri hozta meg a döntést. Azt gondolom sokat köszönhetek ennek.


6.) Munkáid esetében leggyakrabban a nő, mint központi téma jelenik meg hangulatodat tükrözve. Miért pont ezt választottad?

Mindig is szerettem a divatfotókat. Újságokból vágtam ki képeket, parfüm reklámokat, arcokat, figurákat… úgy éreztem történetük van amit meg kell mutatni, hatással voltak rám, egyszerűen csak beépültek.


7.) Néha lágy hatású, pasztell színű képeket látni, máskor pedig sötét színvilágot, komor vonalvezetéssel, vagy ezek elegyét. Oldaladon, a "Rólam" részben olvashatjuk, hogy munkáid érzelmekkel teliek, melyek az aktuális hangulatodat tükrözik. Vannak szívesen használt technikák, amik egy-egy hangulathoz köthetőek?


Nálam a téma mindig meghatározza a technikát. De szeretek kísérletezni is. Például még az egyetemen készítettem egy sorozatot Euripidész Medeiájához, ahol homkkal és temperával dolgoztam. Az egészben volt valami nagyon nyomasztó,pont ahogy szerettem volna.


8.) Vannak színek amik különösen kedvesek számodra? Melyek azok?

Igen, nagyon szeretem a kármin, a pink, a lillás árnyalatokat. Vigyáznom is kell, hogy ne legyen túl rózsaszín, amit csinálok. :)


9.) Több helyen lehet olvasni, hogy képeid vegyes technikával készülnek. Ilyen például az akvarell, szén, tus és a digitális megoldások. Melyiket alkalmazod legszívesebben?

Legszívesebben festek. Nagyon szeretem a festés gördülékenységét, ahogy folynak a víztócsák és gurulnak benne a színek…


10.) Október 3-án megnyílt, FÉNY-SZŐNY-TEST című kiállítás keretein belül megtekinthetőek többek között a Te munkáid is. Ezeket hol és meddig van lehetőségük megtekinteni az érdeklődőknek?

A Melange Galéria ad otthont a kiállíátsnak. Az V. kerülteben, Markó utca 3 szám alatt október 17-ig tekinthetik meg a kedves érdeklődők.

11.) Mesélnél egy picit a kiállításon szereplő képekről? Olvastam, hogy olyan munkákat is láthatunk, amiket külön erre az alkalomra készítettél. Milyen témát választottál ezeknek?


Igen, az egész sorozat konkrétan erre a kiállíátsra készült a Fény-Szőtt-Test tematikára építve.

Fény-Szőtt-Test:
Számomra ez a fogalom Fénylényeket, Isteneket jelent.
Képeimen szereplő nőalakok mind ókori római istennőkhöz kapcsolódnak.
A mitológiai tartalom, a klasszikus ábrázolás és a divatillusztrációs stílusjegyek
egységes használatával igyekeztem megalkotni a képeket, ezáltal
elhelyezni a mai korban, megjeleníteni Őket a 21. századi ember számára.
„Ahol Fény van, ott Árnyék is van”
Létrejött a sorozaton belül egy minisorozat, ahol az éjszaka, az alvilág, és a
hold megszemélyesítésével jelenítettem meg ezt az Árnyékot.
Fény és Árnyék együttese által kelt életre az itt látható kilenc
Fény-Szőtt-Test.



12.) Mik a jövőbeni terveid munkásságodra vonatkozóan? 

Nagyon sok tervem van itthonra is és külföldre is. Szeretek magazinokkal dolgozni, ezért mindenképp erősíteném azt a vonalat, illetve van néhány hazai és külföldi tervező akikkel még el tudnék képzelni egy-egy közös projektet. Nem utolsó sorban készülök mostanában valamivel, de arról még nem mondanék semmit, legyen meglepetés. :)





Bea munkái megtekinthetőek az alábbi linkeken:
www.beatasapi.com
https://www.facebook.com/BeataSapiIllustrations

2013. augusztus 3., szombat

Múló nyár, elme ébredése

    A napokban arra próbáltam rájönni, hogy miért tiltakozom én annyira a nyár ellen.
Mondhatnám azt, hogy a szervezetemet megviseli, vagy, hogy egyszerűen csak nem szeretem ezt a fullasztó meleget.

   Nem ez a valódi ok. Már csak azért sem, mert vízparti programot lehet szervezni, klíma szintén rendelkezésére áll ha lakást és az autót vesszük alapul, de ugyanez a helyzet akkor is, ha egyszerűen csak ügyeket intézve bevásárlóközpontokban és egyéb helyen rohangálunk.
A valódi ok az a lelkemnek oly kedves kis rituálék elhagyása, mint például  gőzölgő teát szürcsölve, a távoli ködben elveszni gondolataimban, látni ahogy a természet is elcsendesedik, egyre kevésbé rohanósak a napok, ezzel együtt az emberek is... Hiányzik az eső nyugtató kopogása az ablakon, melynek illata frissülést hoz testnek és léleknek.

   Mert ekkor érzem igazán, hogy élek, hogy lélegzem. Nem rohanok, egész egyszerűen ÉN vagyok. Nem csak egy test, nem a hétköznapi problémák, hanem az elme szárnyalása, lélek lecsendesedése.




2013. május 18., szombat

Nosztalgia

Bizonyára nem csak engem töltenek el melegséggel a következő képek, amiket gyerekként a meleg szobánkban lapoztunk fel mesekönyveinkben, vagy éppen nagymamáink, szüleink olvastak fel nekünk azokból.
Színek, érzések, melegség...